Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek, amik a szívemből szólnak 3.

 

cblubduf213.gif

                                                       Éld az életet!

Minden egyes kornak van valami bája,
- és az embernek is számtalan hibája, -
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
- csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?
Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?
Patyolat tiszta már lelkiismereted?
Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,
szereteted szórd szét, szerte a határban,
szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,
napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked,
szeretet szikrája gyúljon lángra benned!
Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,
szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek!
Mindegyik másképpen keresi a szépet.
Az sem tehet róla, aki még nem érti,
hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik,
ám az élet néha “délibábot” játszik.
Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,
a nyugalom leljen otthonára benned!

 

Élvezd ki a világ millió csodáját,
és ne keresd többé a mások hibáját.
Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,

 

akit az emberek, s angyalok szeretnek! 

Aranyosi Ervin

gmsv-5.gif

 

Tóth Árpád


ERDŐSZÉL


Itt valaha Mátyás király

Nézhette az estéli táj

Kék fényében a megbuvó vad

Nyomán felrebbenő rigókat.



Azóta, hogy leáldozott

Az a nap, itt mi változott?

A szikla omlott pár vonalnyit,

S a gyom, amely virít, meg elnyit,



A dercefű s a fecskefű,

Melyhez a kóbor kecske hű,

Most is csak úgy hullatja sorra

Laza szirmát az úti porra,



Mint sok száz éve már, örök

Közönnyel, mindegy, hogy török

Csatákon elhullt janicsárra

Vagy májusittas ifju párra -



És az Idő, a vén gyalú,

Csöndben munkál a rőt falú

Sziklákon, és az alkonyatban

Nem bánja, mily forgácsa pattan:



Dicső királyok hullnak-e,

Csaták és csókok múlnak-e,

Vagy annyi az Élet kalandja,

Amennyi a csöpp sárga hangya


Futása a naptól meleg

Kövön, melyet míg figyelek,

A gyom közt, mely virít meg elnyit,

Fejem lehajlik pár vonalnyit



A föld felé, a rög felé,

A biztos, biztos sír elé,

S vállamra végtelen alázat

Épít nagy, csöndes csigaházat.

 

 gmsv-5.gif

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.