Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek, amik a szívemből szólnak 2.

                                                                                                      

Öregség

Az idő tovaszáll, emlékek szépülnek,
egykor csodás percek kincstárba kerülnek.
Nem mozdul a lábad, nem visz már előre,
nincsen cél, ami várna, nem kapsz már erőre.
Úgy hiszed, az élet ennyi volt, s már vége.
Már nem is fohászkodsz, s nem nézel az égre...
Várod, mint megváltást eljövő halálod,
zűrös világunkban helyed nem találod.
Pedig már van időd! Végtelen, mint tenger,
s tudnál teremteni bűvös értelemmel.
Nem látsz túl magadon, csak bajodat látod,
ezzel béleled ki megszürkült világod.
Eszedbe nem jutna: - változtatni kéne!
- Nem csak "trottyos" vagyok, vén apó, vagy néne.
Ne hagyd kialudni lelked tiszta fényét,
vedd újra kezedbe a világ teremtését.
Világot teremtett a jó "öreg" Isten.
Ne hagyd, hogy betegség, hiány leterítsen.
Te is gyermeke vagy, teremtésre képes!
Járulj hozzá te is az új teremtéshez.

2012. május 27. Aranyosi Ervin

 

 

0000_sorv_rozsas4c.gif

ÉLEDEZEK

Körbekerengnek vad, fura árnyak, 
Telve van vélük az éjszaka még. 
Színe fonákja sincs még a világnak, 
Meg kell most innom egy jó feketét, 

Pirkad az éj, már itt van a hajnal, 
Fellegek alján oly bíbor az ég. 
Mit se tudok még tenni magammal. 
Meg kell most innom egy jó feketét. 

Telve zörejjel, hogy éled a város, 
Rózsa virága már nyújtja fejét. 
Éled itt minden, csak én vagyok álmos, 
Meg kell most innom egy jó feketét.

Szűcs István

 

llcgx.jpg

 

 

 

 

 

rl4ta4fzlhf.jpg

 

"Az utak sohasem érnek véget
ködbe vesznek - mint a messzeségek
seholsem kezdődtek, mindenüvé érnek
el-elkanyarodnak, aztán visszatérnek
akárcsak az élet!"

Szirmay Endre

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.