Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek, amik a szívemből szólnak (Őszikék)

gmsv-14.gif

 Áprily Lajos

Ősz

 
Most már a barna, dérütötte rónán
mulandóságról mond mesét a csend.
Most már szobádba halkan elvonulhatsz
s hallgathatod az álmodó Chopint.
Most már a kályhatűz víg ritmusára
merenghetsz szálló életed dalán,
míg bús ködökből búcsút int az erdő,
mint egy vöröshajú tündérleán
 

dokumentumok_2715.png


Áprily lajos
Szeptemberi fák
 
Bükkök smaragd színét erezve fent
az első pár vörös folt megjelent.
Állunk. Kezedben késő kék virág.
Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.
Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon.
Elhullt a Nyár a nagy vadászaton.
Amerre vitte buggyanó sebét,
bíboros vére freccsent szerteszét.
Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért,
hogy tékozolta, nézd, a drága vért.
S míg vérnyomán vad szél-kopó csahol,
hörögve összeroskad valahol.
 

dokumentumok_2715.png


Juhász Gyula:
Õsz
 
Hûs szele húz át az õsznek a réten, 
Fázik a lelkem, érzi a deret, 
Keresnék valamit a messzeségben, 
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet... 
Oly hirtelen borult az est fölébem 
S az õsz oly gyorsan rámtalált, 
Úgy állok itt a hervadó vidéken, 
Mint a topolyafák.
Opálos színei bágyadt ködében 
Leszáll reám a kora alkonyat, 
Kései tûzrózsák nyílnak a réten 
S az égen a mély csöndesség fogad. 
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren 
És sötétben hallgat a tó 
S a kolomp úgy méláz a lomha légben, 
Mint altató.
 

dokumentumok_2715.png


 Dsida Jenő
Ősz

Mért van, hogy a szívem
Csupa, csupa bánat? -
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak.

Siratom halálát
A hulló levélnek,
Lassú hervadását
A virágos rétnek.

Siratom halálát
Égő forró könnyel...
...Csicsergő madárdal
Tavaszi virággal
Csak mégegyszer jöjj el!
  
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.