Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Január utolsó vasárnapján...

2013.01.27

...elgondolkodtam. Számomra  az év leghosszabb hónapja a január. Ez mindig is így volt, talán szegény Anyám ültette ezt belém, mert erről Ő is így vélekedett. Vagy a hosszú téli estéknek köszönhető?? Nem tom.

Ugyanakkor arra meg gondolni sem akarok, hogy egyet pillantunk és az új esztendőből mindjárt eltelik egy hónap. Rettenetesen rohan az idő, vele az ÉLET! De ezt az ember csak egy bizonyos kor után érzékeli.

Az én időszámításom szerint addig voltam fiatal, amíg tudtam örülni, ha eljött a hétvége. Aztán egyszercsak eljött, amikor megdöbbentett, hogy már megint szombat. Ez ötven éves korom táján történt, de ez egy határozott "vízválasztó" volt. Visszagondolva tudom, hogy az öregségem akkor kezdődött. Ekkortól lett volna jó lassítani az életet, de sajnos nem lehetett. Repülnek a napok, a hetek, a hónapok, az évek és mindjárt 66 leszek. Szinte hihetetlen. És remélem, hogy leszek, hiszen itt van már a kertek alatt április.

De addig is lesz egy másik szülinapom február 1-én. Ez lesz az 5. évfordulója az első műtétemnek. Innentől túlélőnek számítok. Vajon valóban az lennék?? A 2008.évi prognózis alapján teljes bizonyossággal az vagyok.

Akkor kaptam egy figyelmeztetést. Onnantól  földi utam végét járom, de hogy meddig, az nem tudom.

Az hogy még itt vagyok, a körülményekhez képest jól vagyok, nagyobb  fájdalmak nélkül élek a Jóisten irgalmának és a Szűzanya oltalmának köszönhető. Remélem utam végéig velem maradnak, elkísérnek. Ez csak rajtam múlik, amiért én mindent meg is teszek.

                                                        

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.